A novai plébánia hivatalos honlapja

Plébániánk 2011. július 2-át, szombatot jelölte meg ez év tavaszán a hagyományosnak mondható közös plébániai zarándoklat időpontjaként. Zarándoklatunkon Nova, Zágorhida, Zalatárnok, Barlahida és a 2007 óta lélekben még mindig kötődő Petrikeresztúr községek hívei vettek részt. Nováról 6.00 órakor indultunk útnak a nap fő célját jelentő Bakonybélbe, ahova imádságos lelkülettel érkeztünk meg.

Bakonybél a Bakony-hegyég szívében, annak legmagasabb hegyei között (Kőris-hegy 709 m, Nagy-Somhegy 649 m), egy gyönyörű völgykatlanban fekszik. 1018-ban Szent István király alapított monostort Szent Günther szerzetes javaslatára a Bakony kies völgyében, a mai Bakonybél környékén. E területen remetéskedett Imre herceg tanítása után Szent Gellért is.

A ma is álló templom alapkövét 1750-ben rakták le, felszentelésére 1754-ben került sor. Belső kialakítása meglehetősen egyszerű. Legfőbb dísze a Polinger (Pohlinger) Ignác pápai festő által 1758-ra elkészült főoltár. A kép alján az alapító Szent István és Boldog Gizella királyné térdel, kezükkel a béli monostor és a templom épületére mutatnak. A középső mezőben, a felhőkön Szent Mauríciusz, a templom védőszentje áll dárdával és zászlóval a kezében, mögötte katonái, vértanútársai sorakoznak. Az oltár legfelső részében Szűz Máriának a mennyek királynéjává koronázását látjuk. Az oltárkép két oldalán Szent László király és Szent Imre herceg szobra áll, az oszlop talapzatán pedig a négy evangélista ül.
A főhajó két oldalán egy-egy mellékoltár épült. Tőle balra a Mária-oltár, amelynek festményén Szűz Mária látható, amint lábával a bűnt jelképező kígyó fejére tapos. A másik oldalon a rendalapító Nursiai Szent Benedek alakja áll, kezében tartva a rend szabályzatát, a Regulát.
A hajó jobboldali falán függő festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor István király és Gizella királyné Szent Gellértre bízza Imre herceg nevelését. Kropp Frigyes győri festő műve.
A hajó bal oldali falának utolsó képe a leghíresebb, id. Dorffmeister István alkotása 1779-ből. A Szent Család Jeruzsálemből Názáretbe való visszatérését ábrázolja.
A szószék 1760-ban készült el, a műemlék orgona pedig 1822-től néhány évvel ezelőttig szolgálta a templomi liturgiát.

Két, a magyar történelemben és Bakonybél történetében fontos szerepet betöltő szent emlékét őrzi a falutól 1 km-re fekvő kedvelt kirándulóhely, a Borostyán-kút (Szent-kút).

A hagyomány szerint a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is e hely közelében töltött remeteségben néhány évet. A község tisztelettel őrzi a két szent legendáját.
Először 1826-ban emeltek az emlékhelyen kápolnát, amelyet a 19. század végén a ma álló épület váltott fel. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával.
Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját, valamint emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor is őrzi, amely Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása.
A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye.
A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre 1996-ban, ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét, s alakították ki a parton a pihenőparkot. A padok háttámlájára az adományozók nevét vésték fel.

Bakonybél híres monostorában 10.00 órai kezdettel orgonás szentmisén vettünk részt, melyet a zarándokútra bennünket elkísérő plébánosunk, Tóth András atya mutatott be Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A szentmise után alkalmunk nyílt a gyertyaöntő üzem meglátogatására is, ahol vendéglátónk elmesélte és megmutatta milyen munkafázisokon megy át a gyertya, míg elkészül.

Gyengén szitáló esőben újra buszra ültünk, s a község határában, attól 1 km-re található Borostyán-kúthoz gurultunk. A Szent-kút, annak környezete, a kis tavacska és partján álló kápolna, a kálvária, és a sziklás dombtető oldalában kialakított kis barlangban álló lourdes-i Szűzanya szobra mindnyájunkra nagy hatást gyakorolt. Meghatottságunkat a közben szitáló eső sem ronthatta el, mely aztán nemsokára el is állt és kisütött újra a nap.

Utunkat tovább folytattuk. Következő állomásunk Zirc, a „Bakony fővárosa” volt. Elsőként betértünk a város jelképeként is ismert, az elmúlt években belülről mesterien restaurált, gyönyörű ciszterci bazilikába, mely 1737-1752 között épült barokk stílusban. A freskókat restaurálták, és ennek során derült ki, hogy az idősnek festett arcok alatt eredetileg fiatal személyek arcai láthatók, a fehérre átfestett szobrok pedig arannyal vannak bevonva. A templom tervezője ismeretlen, a freskókat Wagmaister József, a Mária mennybevételét ábrázoló főoltárképet Franz Anton Maulbertsch készítette.

A bazilika után kis csoportunk betért a monostor szárnyában található, híres műemlékkönyvtárba, az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Reguly Antal Műemlékkönyvtárba is.

Rövid pihenés, és a melegben jóleső fagylaltozást követően zarándokcsoportunk hazafele indult, de azzal a tudattal, hogy még hátra van egy újabb szép program. Délután 16.00 óra körül érkeztünk meg a Bakonygyepestől néhány km-rel északra található kis sváb zsáktelepülésbe, Magyarpolányba. A falu a Polányi Hosszúhegy és a Kálvária-hegy közti völgyben, és ezek lejtőin helyezkedik el. A község három dologról is ismert.

A faluba érve vonzza a tekintetet a régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

A falu templomát Szent László király tiszteletére emelték az 1700-as évek közepén. Mára sajnos nagyon rossz állapotba került, de még így is elképzelhető, milyen gyönyörű kis „ékszerdoboz” és lehetne, ha valamikor sikerül teljesen helyreállítani. Egyik fő érdekessége az a ritkaságszámba menő Jézus ábrázolás, mely a mestiren faragott szószék tetején látható: a Szűzanya helyett maga Jézus tartja lábát a Gonoszt megtestesítő kígyón. Korábbi, személyes kapcsolatunknak köszönhetően maga a falu 83. életévében járó, a községben már 46 éve (!) szolgáló plébánosa, Ebele Ferenc plébános úr mutatta meg a templomot, s magyarázta, mesélte el annak ábrázolásait, történetét. Az atyának ezúton is köszönjük kedvességét!

A templom után következett a falu jelképének is mondható, már messziről látható Kálvária, mely 1780 körül épült. A kálvária-hegy adja a természetes színterét a nemzetközi hírű Polányi Passiónak, amelyet 1993 óta minden évben bemutatnak a településen, az országban egyedüliként. Az öt, sátortetős stációban életnagyságú, festett faszobrok állnak. Ezek a fájdalmas rózsafüzér öt titkát jelenítik meg. A Kálváriára 153 lépcső vezet fel. A feljárónál áll a Fájdalmas Szűz 1901-ben emelt kőszobra, ugyanitt láthatjuk azt a keresztet, amelyet az Amerikába induló 107 polányi adományából állítottak, s ezért "amerikai keresztnek" is nevezik.

Zarándokcsoportunk magában erőt és bátorságot érző tagjai elindultunk felfele, fel a 153 lépcsőn át az egye stációknál megállva és elimádkozva a fájdalmas rózsafüzért. A tetőre felérve megtekintettük a Fájdalmas Szűz kápolnáját, melyet 1910-ben épített Weber zirci kőműves neogót stílusban. A kápolna külső oldalában található a Kálvária 6. állomása (!), a halotti lepellel takart Jézus. Az elmúlt években helyreállított kápolnában csapatunk megpihent: énekeltünk néhány szép dalt a Fájdalmas Anyához, aki az oltáron karjában tartja egyszülött gyermekét…  A kápolnában szeptemberben, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján szentmisét is mondanak. A Kálváriára felvezető hosszú lépcsősor okozta fáradtságot imádkozva, az egyes stációknál megállva nem is éreztük! Felérve megfoghatatlan az a látvány, mely elénk tárul: láthatjuk a falut, a környező hegyeket, a bakonyi tájat.

A Kálváriáról leérkezve csoportunkat Ebele Ferenc atya várta a templommal szinte egyidős plébánián, ahol kissé megpihenve, beszélgetve újabb csodálatos dolgokat láthattunk.

Zarándokcsoportunk fáradtan, de lelkiekben feltöltődve, lelki békét találva indult haza.

Képösszeállítás a Galériában: Bakonybél - Zirc - Magyarpolány