A novai plébánia hivatalos honlapja

Ma 2018. február 25., vasárnap, Géza napja van. Holnap Edina napja lesz.

A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe, a születés (szept. 8.) előtt kilenc hónappal. A keleti egyházban: Anna foganása. Első írásos emléke szerint keleten a 8. században december 9-én ülték, a 9. századtól minden liturgikus könyvben szerepelt.

A Nyugati Egyházban a 9. században Nápolyban és Szicíliában tűnt fel, a 10. század elején már Angliában is megtartották (valószínűleg a görög származású Szent Tódor canterburyi érsek szorgalmazására). 1129-ben a londoni zsinat általánossá tette az ünnepet. Európában először Normandia, majd Franciaország fogadta be (Szent Bernát ugyanakkor ellenezte a Mária-ünnepek gyarapodását).

Magyarországon III. Béla király (ur. 1172-96) honosította meg. A 13-14. században főleg ferences hatásra egész Európa átvette az ünnepet. A pápai udvarban XXII. János (ur. 1316-34) idején kezdték ünnepelni. IV. Sixtus pápa 1476-ban fölvette a Római Kalendáriumba, Úrnapja búcsúit és a Leonardus de Nogarolis officiumot csatolta hozzá. XII. Ince pápa 1693-ban oktávát adott az ünnepnek, mely XI. Kelemen pápa (ur. 1700-21) rendelete szerint 1708-1969 között parancsolt ünnep. Neve a dogma kihirdetése (1854) után Szeplőtelen Fogantatás.

Magyarországon 1947. november 8-án törölték a munkaszüneti napok közül.

Népénekek: SzVU 160-162, EN 242, 258, 321, 386, 415, 424, 435.

szeplőtelen fogantatás (lat. conceptio immaculata):


Teológiailag az emberi élet továbbadásának természetes folyamatában olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől. Az üdvösség történetében egy ilyen eset van: Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának szeplőtelen fogantatása.


Üdvtörténeti jelentősége miatt a hagyomány alapján IX. Pius pápa 1854. december 8-án az Ineffabilis Deus bullában ex cathedra döntéssel dogmaként hirdette ki, hogy Mária életének első pillanatától fogva mentes volt az áteredő bűntől, és a megszentelő kegyelem állapotában volt. Mária különleges módon részesült a krisztusi megváltásban, s így számára Isten elővételezte a kegyelmi állapotot, hogy mentes legyen az áteredő bűntől. A szeplőtelen fogantatás kifejezés hallatára még katolikus hívők is sokszor Jézus szűzi fogantatására gondolnak, de itt Mária kegyelmi kiváltságáról van szó.


A tétel dogmatikailag fokozatosan bontakozott ki az Egyház hitében. Az efezusi zsinatig (431) Mária kegyelmi kiváltságai bele vannak foglalva a második Éva szerepébe, az Isten anyját megillető szentségbe és az Istennek önmagát átadó szüzességbe. Az egyházi íróknál Mária testben és lélekben egészen szent, s ha születése természetes volt is, telve volt kegyelemmel. Nazianzi Szent Gergely szerint Mária „egészen megtisztult, mielőtt fiát foganta”. Ez önmagában nem állítja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűntől, de tükrözi a meggyőződést Mária valamilyen kiváltságáról. A nyugati egyházatyáknál is megtalálható az állítás, hogy Mária nem lehetett az ördög hatalma alatt.


Az efezusi zsinat után a tétel egyre jobban kibontakozott a keleti atyáknál is, s az irányzat megmaradt a keleti egyházszakadás (1054) után is, és csak a 16. századtól a protestantizmus befolyására akadnak ellenzői az ortodoxiában. A 7. századtól keleten már ünnepelték Mária fogantatását, s az ünnep a 9. századtól nyugatra is átterjedt. Akik ellenezték, azok inkább csak a meggyőző érvek hiányára vagy arra hivatkoztak, hogy ezzel Krisztus egyetemes megváltói érdeme csorbát szenvedne. Ez volt a nézete Aquinói Szent Tamásnak és Szent Bernátnak is. Duns Scotus viszont és a tétel védelmezői arra hivatkoztak, hogy Mária rászorult a megváltásra, de Isten nála elővételezte a kegyelmet. Amikor a trienti zsinat (1545-63) az áteredő bűn egyetemességéről beszélt, abba nem akarta beleérteni Máriát, s így a kérdést továbbra is nyitva tartotta.


Az egyházi tanítás szerint a szeplőtelen fogantatás tétele kinyilatkoztatott igazság, de be volt foglalva más igazságokba, és a dogmafejlődés révén lett nyilvánvalóvá. A dogmatörténeti kibontakozás nem azonos a teológiai következtetéssel. Az utóbbi ott érvényesül, ahol egy kinyilatkoztatott tételből természetes igazság hozzáadásával új fölismeréshez jutunk. Az előbbinél viszont az Egyház hitének lassú kibontakozásáról van szó. IX. Pius így azt hirdette ki, mint ami már benne volt az Egyház hitében.


A szentírási alapot a hagyomány az ősevangéliumban (Ter 3,15) és a Napbaöltözött Asszonyban (Jel 12,1) találta meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő ill. a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. A másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten Anyja méltóságának. A szeplőtelen fogantatás tételét tehát nem szabad a megváltás tanától és a Krisztusra való vonatkoztatástól elszakítani. A megváltás kegyelmének legmagasabb fokát találjuk a szeplőtelen fogantatásban, mely kiváltság alapja az, hogy Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, azért Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta. Benne az Egyház előképe jelent meg „ránc és szeplő nélkül” (Ef 5,27), tehát illett, hogy egész élete mentes legyen a bűn terhétől. A dogma kimondja, hogy Mária mentes volt az áteredő bűn „minden szennyétől”, amit úgy kell érteni, hogy annak következményei sem sújtották. Tehát mentes volt a rendetlen hajlamoktól (concupiscentia), s ha földi életét halállal fejezte be, az sem hordozta magán a büntetés jegyét.

Hungarian Chinese (Traditional) Croatian English French German Italian Slovak Slovenian

BONUM TV

Idöjárás

Felhőkép

Egyes tartalmak megtekintéséhez az Acrobat Reader innét szabadon letölthető!

Keresés


Copyright © 2008-2014. All Rights Reserved.