A novai plébánia hivatalos honlapja

Ma 2018. február 25., vasárnap, Géza napja van. Holnap Edina napja lesz.

Keresztes Szent János (San Juan de la Cruz) (1542. június 24.–1591. december 14.) spanyol katolikus misztikus teológus, kármelita szerzetes, az egyik legjelentősebb kora újkori szent (1726-tól), a barokk misztika meghatározó alakja. Elmélkedő-teológiai-önéletrajzi jellegű (lelkiségi) írásait sokszor idézik modern katolikus gondolkodók is, főleg mióta XI. Pius pápa 1926-ban egyháztanítónak jelentette ki.

Mindemellett híres szerzetes költő, a Katolikus Egyház belső reformátora. Avilai Szent Terézzel együtt a kármelita rend megújításán tevékenykedett. Íróként legjelentősebb kora spanyol irodalmában, főként Istenhez íródott rajongó versei ismertek, melyben ezt az érzés a szerelemhez hasonlítja.

Juan de Yepes y Álverez néven született Fontiveros városában, Kasztíliaban, ám a szegény takácsmester apa halála után édesanyja, Medina del Campo-ba költözött.[1] Itt belépett a jezsuita rendbe, ahol 1559 és 1563 között tanult, illetve a helyi kórházban szerzetesként dolgozott.

A kármelita rendbe 1563. február 24-én lépett be, és ekkor vette fel a Juan de la Cruz szerzetesi nevet. A rend Salamanca-ba küldte, ahol San Andrés Egyetemén filozófiát tanult. Itt sajátította el a héber és arámi nyelvet, de bibliai tanulmányai során lefordította spanyol nyelvre az Éneket énekét is, noha ebben az időben tilos volt a nép nyelvére fordítani a Bibliát.

Miután 1567-ben szerzetessé avatták, át akart lépni a Karthauzi rendbe. Előtte azonban Medina del Campo-ba utazva találkozott Avilai Szent Terézzel, aki szintén a karmelita rend reformját tervezte, és arra kérte, halassza el a másik rendhez való csatlakozást. Ő is meditációval, a krisztusi szegénység hirdetésével, és az elpuhult szerzetesrendek megregulázásával képzelte el a reform útját.

Végül az Ajates völgyében, Avila mellett alapítottak egy új rendházat. Itt szigorú életet folytattak a szerzetesek és apácák. Így született meg a Mezítlábasok mozgalma, annak ellenére, hogy több apáca és szerzetes részéről nagy ellenállásra találtak helyenként túlzó reformjai. Az elképzelés a munkát helyezte a középpontba, így folyamatosan feladatokat szabott ki, még akkor is, ha éppen nem volt feladat.

A Mezítlábasok tevékenysége csakhamar szemet szúrt XII. Gergely pápának, aki lázadónak mínősítette a mozgalmat. Így 1577. december 3-án éjjel rátörték az ajtót a karmelita rend emberei és Toledo várbörtönébe szállították. Itt az inkvizíció kezébe került, ami teljesen elszigetelte egy akkora cellába, amibe egy ember is alig fér el, s egy háromujjnyi résen szűrődött be hozzá a napfény.

Fogságának hatodik hónapjában egy új börtönőr nagyobb megértéssel viseltetett iránta, és így már papírt és tintát is kapott. Több jelentős verse is itt született látomások, kínok és reménység között. A börtönben terjedő hírekből megtudta, hogy nemcsak a Mezítlábasok mozgalmával, hanem személy szerint vele is végezni szándékoznak. Így megkísérelte a szökést, ami sikerrel is járt, és a San José-beli apácák befogadták.

Végül Granadába költözött, ott rendezte, egészítette ki műveit és alkotott újakat. Azonban számtalan vitája, és a Szentszékkel való nem túl felhőtlen viszonya miatt Amerikába, Nueva Espana-ba akarták küldeni, de betegsége ezt nem tette lehetővé. Súlyosan betegen Ubedaba ment, ahol a helyi rendfőnökkel akart beszélni, és végül 1591. december 14-én elhunyt.

Az utókor a Katolikus Egyház reformátorai közé sorolta, elismerve jelentőségét. X. Kelemen pápa 1675. január 25-én boldoggá avatta, majd rá ötven évvel XIII. Benedek pápa 1726. december 27-én szentté avatta.

Hungarian Chinese (Traditional) Croatian English French German Italian Slovak Slovenian

BONUM TV

Idöjárás

Felhőkép

Egyes tartalmak megtekintéséhez az Acrobat Reader innét szabadon letölthető!

Keresés


Copyright © 2008-2014. All Rights Reserved.