A novai plébánia hivatalos honlapja

A falu a Zalai dombság ellaposodott, Észak-Dél irányú, Dél felé, a Cserta völgye irányába lejtő, enyhén szabdalt dombok hátán fekszik. Éghajlata az országos átlagnál hűvösebb, csapadékosabb. Határát vegyesen fenyő és lombos erdők alkotják. Ez mindig is meghatározta az itt élők életmódját. Első említése 1322-ből származik, Hernech alakban. Két évvel később, 1324. december 26-án, Visegrádon kelt adománylevelében I. Károly király Lendvai (Bánfi) Miklósnak adományozza Csömödérrel és Várföldével együtt. A környék néhány falujához hasonlóan, a XIV. század során a szentpéterföldi Őzi család birtokába került. 1472-ben Őzi György tulajdonában volt, majd annak halála után ismét a Bánfi család, nevezetesen szintén Lendvay Bánfi Miklós kezére jutott. A család kezén maradt 1644-ig, Bánffy Kristóf haláláig.

A házak és lakóinak száma az évek folyamán megközelítően állandó az egész XVI. században. Bánffy Kristóffal, 1644-ben, kihalt a család és a birtok -, ahogy ez szinte a környék összes Bánffy birtokával történt - a gróf Nádasdy család kezére jutott. Osztozott a környékbeli falvak sorsában, abban is, hogy a török elpusztította. Nádasdy Ferencet, a Wesselényi nádorról elnevezett Habsburg ellenes összeesküvés miatt társaival - Frangepán Kristóffal, Zrínyi Péterrel együtt - kivégezték, birtokai a kincstárra szálltak.

Az elpusztult falut, az ismert korabeli telepítéseknél korábban, már 1678-ban, a sok éve lakatlan Hernyék pusztát kiadják betelepítésre - akkori szóhasználattal megszállításra - Peszleg Mihálynak. 1866-ban megtörtént a falu határában lévő földek tagosítása. Ez az elaprózott területek egy darabba – tagba - való összevonását jelentette, amivel azok művelhetősége könnyebbé vált.

A falu életét végig meghatározta az őket körülvevő erdő. A növénytermesztés mellett a másik megélhetési forrást ez jelentette számukra. Télen az erdőre jártak fát vágni. Erdei iparként a szénégetést, a gyantagyűjtést végezték. Táplálék kiegészítést és bevételi forrást is jelentett a bő gombatermés, amit nyersen, de főleg szárítva értékesítettek a piacokon. Az ipart a faluban egy-egy varga, kovács és a fazekasok jelentették, akik a XVII. század második felétől folyamatosan jelen voltak a falu életében. A gazdaságban - a politikai változások nyomán - bekövetkezett életmód váltás eredményeként a lakosság egy része, az 1959. december 31-én megalakult „Kossuth" Termelőszövetkezetben lett tag, más részük munkát keresett az iparban, Lentiben vagy Zalaegerszegen. A termelőszövetkezet rövid önállóság után, 1964. január 1-én egyesült a csömödéri „Jobblét" Tsz-el. Tagsága e rövid idő alatt 97-102 fő közt változott.

A falu közigazgatási, oktatási hovatartozását a XIX-XX. század fordulójáig meghatározta a Szent István-i rendelkezés, mely a falvakat egy-egy plébániába tömörítette. A falu Pákához tartozott, mely ekkor, az 1770-es években 18 települést látott el. Ennek eredményeként, amikor a falvak jegyzőt választhattak - ez a XIX. század első felétől vált általánossá - a falu a plébánia központ jegyzőjét bízta meg ez irányú feladatok ellátásával. Majd, amikor 1860-ban megalakult a pákai körjegyzőség, ők is csatlakoztak hozzá. Ez az állapot 1922. január l-ig tartott, amikor a megalakított csömödéri körjegyzőséghez csatolták őket. 1945-öt követően, a korábbi községi képviselőtestület tovább működött, majd 1950-ben megalakultak a tanácsok. A hernyéki önálló községi tanács 1965-ben szűnt meg. Feladatait a csömödéri községi közös tanács vette át. A tanácsok megszűntével ismét önkormányzat igazgatja a községet. A község a csömödéri körjegyzőség tagja, Iklódbördőcével, Kisszigettel és Zebeckével együtt. Egészségügyileg ez a kapcsolat tovább fennállt.

Az iskolai oktatás terén is a plébánia központi községében létrehozott egyházi iskola látta el a plébánia területén lévő falvak gyermekeinek oktatását. Erre a faluval kapcsolatos hivatalos adatunk 1770-ből van: „A pákai plébániához tartoznak, az ottani tanítónak fizetnek, és az szolgál nekik. A tanulni vágyó gyerekek növekvő száma, illetve a tankötelezettség bevezetése egyre inkább arra ösztönözte a falvakat, hogy önálló iskolát teremtsenek, és maguk alkalmazzanak tanítót. Ez a XIX. század során, illetve a XX. század elején minden, a pákai plébániához tartozó községben magvalósult.

A falu lakói a kezdetektől katolikusok voltak. Templomba Pákára jártak. Ez később lazult, mert a közlekedési nehézségek miatt többen a könnyebben megközelíthető novait választották. A falut - bár Iklódbördőce, Csömödér, Nova, Zajda, Kissziget és Zebecke felé is vezettek utak - egy viszonylag zárt világnak kell tekinteni, ami az erdőknek volt tulajdonítható, és annak, hogy csak egy irányba vitt be, illetve ki, kövesút. Ez nagyban meghatározta életüket, szokásaikat, még akkor is, ha ezek lényegesen nem tértek el a környező falvak szokásaitól és hagyományaitól.

A mezőgazdasági jövedelem nem tudott megfelelő megélhetést biztosítani az itt élők számára, ezért egyre többen választották az ipart. Az 1970-es években, pedig a környék falvaira oly jellemző módon, a hernyéki fiatalok egy része is a beköltözést választotta Lentibe vagy Zalaegerszegre, ahol kedvezőnek számító módon juthattak lakáshoz, felhagyva ezzel a megerőltetőnek számító bejárással. (Molnár László nyomán)

Hernyék Zebeckével együtt - a hívek nem tetszése ellenére - több évszázados kapcsolatrendszert felszámolva 2007. augusztusában egyházilag a novai plébániához került, mely jelenleg is ellátja a kisközséget.

Hernyék saját templommal nem rendelkezik, így a szentmisék az Önkormányzat jóvoltából rendelkezésre álló helyiségben, az Önkormányzatnak, könyvtárnak és orvosi rendelőnek is helyt adó kultúrházban kerülnek megtartásra. Búcsúnap hiányában a községben hagyományteremtő szándékkal néhány éve szeptember első vasárnapján megtartják a "Vargánya fesztivált".

Búcsúnapja: május második vasárnapja. 

Szentségimádási napja: nincs.

Misézőhely: a kultúrházban kialakított közösségi helyiség (35-40 fő ülőhely).

Szentmisék rendje: minden hónap első vagy második vasárnapján 14.00 órakor.