Tárnok említésével elsőként 1408-as levéltári kéziratokban találkozhatunk. Neve nyelvészetileg kétféle úton is eredeztethető: egyrészt valamelyik szláv nyelvből vehette eredetét (szláv tovar = áru, rakomány, maelyhez a szláv nyelvben eleven –nik képzőt ragasztottak, tehát tovarnik), másrészt onnét vehette – és ez a valószínűbb - , hogy helyén már 1408 előtt valamelyik tárnokmesternek a kastélya állhatott.

A középkorban (1526-ig) sűrű, apró települések hálózták be a mai Göcsej Csertától (Novától) keletre eső területét. A Tárnokot délről nyugat-észak-keletre körülvevő apró települések: Vörösfalu, Szentkozmadombja, Hencse, Kisfalud, Görbő, Himföld, Bécs, Zágorhida, Szántóháza, Karitsa, Asszuvölgye, Kondora, Barlahida, Pátó, Petrikeresztúr, Csőszi, Iborfia, Lickóvadamos, Várfölde, Pusztaszentgyörgy, Néna, Vakola, Bécsi, oroklán, Baktüttős, Turód, Lórántháza, Tófej. Összesen Tárnokkal együtt 29 település. Ebből ma nem létezik 12, puszta vagy nagyon apró 9, és csak 8 rendes község. Az egész középkorban Göcsej népe, vele Tárnok is és szomszédos falvai a tiszta katolikus hitet követték. A katolikus hivők vezetését irányították az itt működő plébániák, melyek ekkor a veszprémi püspökséghez tartoztak.

A pápai tizedszedők feljegyzései szerint már jó 600 évvel ezelőtt - 1332-1337 körül – élénk egyházi élet virult a területen. Tárnokot ekkoriban Lickó, Szentgyörgy (jelenlegi dűlője), Tófej, Szentkozmadombja községek plébániái veszik körül, nem is említve a veszprémi püspök uradalmát, Novát, ahol már ekkor sokszor esperesek voltak. Tárnok ekkor még nagyon kicsi lehetett, ha létezett is már, akkor is valószínűleg Szentgyörgyhöz vagy Szentkozmadombjához tartozhatott.

Az 1421-es összeírások tanúsága szerint 100 év alatt Tárnok körül még inkább megszaporodtak a plébániák, ugyanakkor Lickó eltűnt. Tárnok még mindig nem szerepel plébániailag. Körülötte Szentgyörgy, Tófej, Szompács, Szentkereszt (Petrikeresztúr), Nova virágzó plébániák.

Tárnok a XV-XVI. században a széplaki Botka-család birtoka. A birtokos elhatározta, hogy a településen ferences kolostort hoz létre. Neki is fogott a kolostor építésének s az még készen se volt a ferencesek pápai engedéllyel már 1500 táján megérkeztek. Botka János azonban valami miatt nem akarta befejezni az építést, ezért a ferencesek II. Gyula pápához fordultak a terület elhagyási engedélyéért. A pápa 1504. december 19-én ki is adta az azt engedélyező bullát. A rend ennek ellenére mégis Tárnokon maradt. 1504-től 1542-ig épp 40 évig egyfolytában laktak a ferencesek Tárnokban. Ekkor Buda eleste után a fokozódó törekveszély miatt hagyták el a községet.

A novai esperesi kerület 1550-es felsorolásában találkozhatunk először Tárnokkal, mely segítségével a mai Szentkozmadombját az Irsa melletti Kozmadombjától különböztetik meg: Tharnakykozmadamyan és Irsaj Kozmadombja. Tárnok ekkor Szentkozmadombjához tartozott a novai esperesi kerületben.

Az 1526-os mohácsi vész után a Göcsej vidéki vallási válság nyomon követte az országos megrendülést. Mohács után a török rászabadult az országra, az ottveszett főpapokkal a magyar katolikus egyház vezetők nélkül maradt és a széthullás tüneteit mutatta. A török pusztításainak köszönhetően erősen megritkultak a plébániák, a falvak elnéptelenedtek, a töredék hívősereg magára maradt. A plébániák megszűnésével megbénult a katolikus hitélet és helyette luteránus, kálvinista újítók hada jelentkezett térítő szándékkal, mely főként a szegekben igen sikeres volt. Tárnok, köszönhetően a novai és zalaegerszegi veszprémi püspöki birtokok közelségének javarészt kimaradt e hatásokból, akárcsak a Novától dél-nyugatra eső hatalmas Bánffy uradalmat (Lendva, Lenti, Páka) – hisz ekkoriban akié a vidék, azé a vallás.

Az évszázadok során Tárnokot több nemesi család is birtokolta: Haraszthyak, az erőszakos természetű Botka család, a XVI. század második felében a Hagymás vagy Hagymásy család, a XVII. században a Drivadelics (Dervalics) család, majd a Gosztonyi, 1691-1743-ig a Dervalics, aztán az Egerváry, végül a Deák család.

A Deák család a Zala megyei Zsitkóczról származik, ahol a család tagjai ökörhajcsárok voltak. Deák Mihály I. Lipót alatt (1657-1705) huszárezredes lett, s megalapította Bécsben a XI. huszárezredet. Érdemeiért maga és öccse, Péter részére az előnév nélküli nemességet kapta 1665-ben. Mihály nőtlenül halt meg. Ő és Péter szerezték Zalatárnokon azt a kb. háromezer holdnyi nemesi birtokot, mely a legújabb időkig a család kezén volt. Péter és több leszármazottja is az általuk restauráltatott tárnoki templom kriptájában nyugszanak. Péter unokái József és Ferenc, s ez utóbbi a „haza bölcsének”, Deák Ferencnek az édesapja.
A két unoka közül József maradt Tárnokon, s itt a később virágzó Deák család megalapítója lett, míg Ferenc Kehidára került. Itt született meg Deák Ferenc, a haza bölcse, aki születésekor édesanyja, Sibrik Erzsébet életét vesztette. Mivel Ferenc apját elhalt nejére emlékeztette, ezért rövidesen Tárnokra került, ahol apja haláláig 1803-1808-ig 5 éven át nevelkedett. A tárnoki birtok a családban öröklődött, majd a második világháború után a helyi termelőszövetkezeté és egyeseké lett.

A földesurak kegyurak is voltak: a plébániával a jó viszony mindig megmaradt. A templomot az 1870-es években tetemes anyagi hozzájárulásukkal a pusztulástól megmentették és restauráltatták.

A XVII. században 1672 előtt csak Zalaegerszegen volt katolikus plébánia belső Zalában. Ha Tárnokon találhatók is ez időben katolikusok, akkor ezek egyházszervezetileg csak Zalaegerszeghez tartozhattak. Amikor a plébániák Budavár visszafoglalása után egymás után újraéledtek, a legközelebbi újraalakult plébániához csatolták Tárnokot: 1710-től Milej, majd 1715-1755-ig Nova fiókegyháza volt.

1735-ben a Királyi Helytartótanács elrendelésére összeírást tartanak: ekkor Nova fiókegyháza Mikefa és Karácsonyfa, illetve Tárnok és Kozmadombja. Ballahidáról nem esik szó, valószínű az egész község luteránus. A leírás szerint Tárnoknak van temploma, de sem oltára, sem egyháziruha-felszerelése, sőt szószéke sincs. Kozmadombjának, Mikefának és Karácsonyfának nincs temploma.

Az 1748-as Veszprém egyházmegyei látogatás szerint Tárnok régi templomából csak a romok állnak, kegyura nincs, körülötte a régi temető összekeveredve a templom és az elpusztult kolostor romjaival.

Padányi Bíró Márton veszprémi püspök ekkor határozza el a tárnoki templom újraépítését, mely 1755-ben valósul meg a helyi vallásos földesurak és a hívek összefogásával. A templomot zsindellyel befedték, belülről mennyezettel látták el, falas kórussal, díszes szószékkel, sekrestyével és festett szentéllyel szerelték fel. Szent Anna tiszteletére szentelték. Fatornyába három harang került: egy 137 fontos, a Szyvölgyi kápolnából átkerült 40 fontos és egy repedt 70 fontos. Tárnok 1756-ban plébániai rangot kap. Fiókegyházai: Vakola, Oroklán, Vadamos és Iborfia. De ide tartozik Tófej, Tüttős és Szentkozmadombja is.

Mária Terézia 1777-ben megalapította a szombathelyi egyházmegyét, VI. Pius pápa 1777. június 15-én kiadott bullájával egyházjogilag is felállítja. Az új egyházmegyét Zala megye Veszprémtől elcsatolt fele, és a Győr egyházmegyéből elcsatolt egész Vas megye alkotja. Ezzel Tárnok is az új egyházmegyéhez került.

Az egymást követő földesuraknak köszönhetően a templom az 1860-as évek elejére újra igen rossz, szinte használhatatlan állapotba került, falainak és tetőzetének állapota miatt elodázhatatlanná vált rendbehozása. Huszár István plébános ideje alatt az 1871-1874-es években lebontották a tetőt, mennyezetet, megszüntették a templom gótikus csúcsíves jellegét, befalazták a szentély gótikus ablakait, a sima mennyezet helyett barokkos, bolthajtásos hajótető készült. Ekkor épül meg a torony és hozzá illetve a kórushoz a közös feljáró.

A következő alapos javítás Szilner József plébános alatt, 1904-ben veszi kezdetét. A téglapadlózat helyett ekkor készül a cementkocka padlózat. Lezárásra kerül a Deákok kriptája, melynek egyik fedőlapja (Deág Gábor? sírkőlapja) az útról a templom elé vezető lépcsőzet legalsó foka. Elkészül az aranyozás, érkezik Szent Vendel és Szent József szobra, felállításra kerül a Jézus Szíve és a lurdi Szűzanya oltára, felkerül a nagycsillár, elkészül a belső dekoratív festése.

A templom tetőzete 1926-ban újból új gerendázatot kap, illetve elkészül a barokkos toronysüveg helyett a jelenlegi csúcsos süveg. Megtörténik a belső dekorációk, az oltárok, az orgona, a szószék restaurálása is.

1933-ban Tófej-Lórántháza önálló plébánia létrehozásával Tófej és Baktüttős elcsatolásra kerül. Tárnok fiókegyházai innét: Oroklán, Vakola és Szentkozmadombja.

1939-ben Horváth István plébános külsőleg restauráltatja a templomot, az előtte álló kőkeresztet. 1944-ben készült a kerítés, újracserepezték a templomot, bedeszkázták a toronysisakot.

1955-ben Pesthy Sándor plébános restauráltatta belülről a templomot és készíttette el a főoltár mögé a Szent Anna életét ábrázoló freskókat az addigi kép helyett.

A folyamatos nedvesedés miatt a templom külső-belső lábazata 2002-ben kapott új szellőző vakolatot, mely sajnos nem állította meg a folyamatot.

A települést egyházilag 1992-től Tófej, 1994-től Nova plébánia látta el. Veres András szombathelyi püspök intézkedésére 2007. augusztus 1-től megszűnt plébániai státusa, s a novai plébánia fíliája lett a hozzá tartozó településekkel - Szentkozmadombja, Oroklán, Vakola - együtt.

Nagy jubileumot ünnepelt Zalatárnok 2014. június 14-én: a falu szülötte, Varga Imre atya e napon tartotta gyémántmiséjét. A főcelebráns Veres András megyéspüspök volt, aki beszédében felhívta a figyelmet arra: az ember saját erejéből nem, de Isten segítségével hűséges lehet.

A szép ünnepre a templom orgonája megújult 2014 tavaszán - a munkálatokat Márffy Dezső vasvári kántor úr végezte el: az orgona kitisztításra, újrahangolásra, a sípok tisztításra, a homlokzati sípok festésre kerültek, a játszóasztal festése, billentyűzete javításra, megújításra került. Maga az orgona hazánkban egyedülálló, hisz ez az egyetlen működő orgona ebből a típusból.
 

* Forrás: P. Takács J. Ince - A Zalatárnoki Szent Anna Plébánia és községei története, 1956.